Szilágyi Krisztina
biológus, angol-magyar szakfordító
Ökológusként diplomáztam a Debreceni Egyetemen, ebből is látszik, hogy rendkívüli módon érdekel az élővilág és annak működése. Álmaimban a természetvédelemben képzeltem el magam, ám a valóságban máshogy alakultak a dolgok. Végül kisfiam születése indított el a természettel való összhang újra felfedezéséhez. Útkeresésem közben ráébredtem, hogy az ökológiai gazdálkodásnak igencsak sok köze van a természetvédelemhez, legalábbis abban az értelemben, hogy én mint egyén hogyan tudok tenni a környezetemért.
A másik nagyon erős motivációm a gyermekem és családom volt, akiknek egyrészt minél egészségesebb élelmiszert és minél egészségesebb környezetet szerettem volna biztosítani, ami ráadásul tanít is: megismerkedhet a minket körülvevő élővilággal és felismerheti azt az alapvető működést, hogy mi is részei vagyunk az ökoszisztémának, minden, amit teszünk, hatással van a környezetünkre, legyen az előnyös vagy hátrányos.
Utam során megismerkedtem a közösségi mezőgazdasági modellel, ami azt mutatta meg, hogy ezt emberi léptékben is meg lehet valósítani egy támogató közösség segítségével. Ráadásul ennek a gazdálkodási formának erősen szemléletformáló hatása van: szerettem volna, ha a gyermekem a valóságban nő fel, és látja, hogy az élelmiszer előállítása hogyan történik, mik az idénynövények, és milyen „áron” lehet őket megtermelni, hogy a boltokban szezonon kívül is mindig kapható áru vásárlása milyen hatással van a környezetünkre, a talajra, az ökoszisztémára. A kertemet Terápiás kertnek neveztem el, mert éreztem, hogy nekem ez a kapcsolódás a természethez milyen sokat tud adni érzelmileg és mentálisan is. Ezen kívül azt is észrevettem, hogy milyen sokat tanultam és tanulok, szinte észrevétlenül, még mindig, nap mint nap, a természeről (biológus létemre). A sors igy úgy hozta, hogy ez az érdeklődésem kinyitott egy kaput a terápiás kertészkedés irányába, amelyet elvégeztem elsőként Magyarországon.
Szívügyem még a gyermekek oktatása is a gyakorlati tapasztalaton, "megélés"-en keresztül, ami szintén organikusan alakult ki a gazdálkodói létem során: Waldorf iskolások járnak hozzánk havi rendszerességgel, hogy megismerjék az élet körforgását, a hónapok ritmusát a kerti munkákon keresztül, és közben kapcsolódnak a természethez szinte észrevétlenül, nem csak olvasnak róla, hanem átélik, megtapasztalják, hogyan, mitől nőnek a zöldségek, hogyan kerül élelmiszer az asztalunkra. A Magház Egyesülettel még azelőtt ismerkedtem meg, hogy elindítottuk a közösségi mezőgazdaságukat.
Ahhoz, hogy gazdálkodóvá váljak, nagyban hozzájárult a Magház csapata, mind a szakmai tudás, amit tőlük kaptam, mind az eszmei érték és erkölcsi hozzáállás a növénytermesztéshez és alapvetően a természethez. A mezőgazdasági sokféleség iránti szenvedéyük pedig annyira magával ragadott engem is, hogy gazdálkodóként folyamatosan viselem a "Magházas sapkámat", azaz próbálom ötvözni a gazdaságomat, a zöldségközösség ellátását azzal a tevékenységgel, hogy a Magház értékeivel összhangban gazdálkodom.
A Magház minden gazdálkodójához hasonlóan az én gazdaságom is egyben egy Magház HUB, ahol egy szélesebb célközönség szemléletét igyekszünk formálni, oktatási helyszínként tanítjuk a vetőmag önellátás fortélyait, a magfogást, közreadjuk a tudásunkat, ami a tájfajta, illetve különleges fajta zöldségek termesztése kapcsán a birtokunkba került, és természetesen nagyon sok magot fogunk, amiket vagy a Magházat támogató tagjainkhoz juttatjuk továbbtermesztésre, ezáltal létrehozva egy élő hálózatot vagy magbörzéken adunk tovább és ezáltal tartjuk „életben” ezeket a tájfajtákat, kiegészítve ezzel a magyar vetőmag génbank, az NBGK (Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ) munkáját.