elismert fajta, modern fajta (hivatalos definíció): “Azonos rendszertani egységbe tartozó egy genotípus, vagy genotípusok kombinációja által meghatározott tulajdonságokkal jellemezhető, más populációtól megkülönböztethető, egynemű és tulajdonságaiban állandó növények összessége.” Ahhoz, hogy egy fajta forgalomba hozható legyen, meg kell feleljen a DUS kritériumoknak. Ezek a következők:
- Distinctness: megkülönböztethetőség (megkülönböztethető kell legyen más fajtáktól)
- Uniformity: egyöntetűség (azaz az egyedek minden meghatározott tulajdonságukban meg kell egyezzenek egymással)
- Stability: stabilitás (azaz állandóság, tehát a fajta elismerésekor meglévő tulajdonságaik nem változhatnak az évek során)
Ez sok szempontból előnyös, könnyen nyomon követhető, ellenőrizhető és nem utolsó sorban a gazdának is nagyfokú kiszámíthatóságot biztosít. Hátrány viszont, hogy emiatt az állandóság és egyöntetűség miatt ezek a fajták nem tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez és jobban ki vannak téve az újonnan megjelenő kórokozóknak és kártevőknek is. A modern fajtákat sokszor, de nem minden esetben, fajtaoltalom is védi. A fajtaoltalommal védett fajták magjait nem csereberélhetjük és hozhatjuk forgalomba, ha nem fizettük ki a fajta tulajdonosának járó fajtahasználati (licenc) díjat.
A forgalomba hozható fajtákat az államilag elismert fajták jegyzéke tartalmazza: https://portal.nebih.gov.hu/-/nemzeti-fajtajegyzekek. A legutolsó oszlopban vannak jelölve a fajtaoltalommal rendelkező fajták.
ex situ génmegőrzés: Ebben az esetben a génmegőrzés (a faj, fajta megőrzése) az eredeti élőhelyen kívül történik. Termesztett növények esetében ez azt jelenti, hogy a növényeket nem termesztik kertekben vagy földeken, hanem egy génbankban (vagy esetleg kutatóintézetben) bázis (-20°C-os) illetve aktív tárolókban (0°C-os) helyezik el a magokat (kivetésre csak ritkán kerülnek, olyankor mikor a csírázóképességük vagy a vetőmag mennyisége kritikus szint alá csökken), a vegetatív úton szaporított növényeket (pl. burgonya) pedig in vitro merisztémakultúrákban őrzik meg.. Az ex situ génmegőrzés előnye, hogy megfelelő körülmények között tárolva, a magok hosszú időn keresztül csíraképesek maradnak és megőrzik eredeti tulajdonságaikat. Hátránya, hogy így a növények elvesztik a kapcsolatot a környezetükkel, nem képesek alkalmazkodni a változásokhoz. Magyarországon a termesztett növények állami szintű ex situ génmegőrzési programjáért a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ felelős.
dinamikus kezelés: A mezőgazdasági sokféleség dinamikus kezelése - a génmegőrzés és a genetikai anyagok elérhetővé tételének érdekében - többszereplős együttműködésen alapul, például gazdálkodók, kutatók, állami és civil génbankok közreműködésével. A lehető legtöbb gazdálkodó által végzett on-farm megőrzés és /vagy részvételi nemesítés biztosítja, hogy a fajták folyamatosan ki legyenek téve a helyileg adott és állandóan változó biotikus és abiotikus viszonyoknak, a természetes szelekció által alkalmazkodjanak ezekhez, s egyúttal az emberi szelekció segítségével az élelmiszerlánc szereplőinek (gazdálkodók, feldolgozók, fogyasztók, stb.) igényeihez is adaptálódjanak. Az állami és közösségi génbankok szerepe ebben a hálózatban a fajták ex situ biztonsági tárolása egy esetleges környezeti katasztrófa vagy a fajták on-farm megőrzése során előforduló nemkívánatos kereszteződések, illetve egyéb balesetek esetére.
faj: A biológiai rendszerezés alapegysége. Legegyszerűbb megközelítésben élőlények olyan csoportját értjük alatta, melyek képesek egymással szaporodni és szaporodóképes utódokat létrehozni. Faj például a paradicsom, a paprika, a hagyma. A Magház berkein belül próbáljuk a latin elnevezéseket is népszerűsíteni és beépíteni a köztudatba, mivel fajtafenntartásnál a magyar nevek sokszor megtévesztőek lehetnek, ilyenkor érdemes a latin névre támaszkodni, mint például a tökfélék esetében.
fajta: Az egyes fajok háziasított (domesztikált) állományain belül elkülönülő populáció. A fajtán belül az egyedek tulajdonságai nagyon hasonlóak, és a többi fajtától eltérőek. A fajták egymással átkereszteződhetnek, ilyenkor keverednek a tulajdonságaik. Egy fajhoz tartozó fajták a fent említett fajok esetén például az ökörszív paradicsom, a kocsolai kápia paprika vagy a makói hagyma.
fajtaoltalom: A fajtaoltalom jogot ad a nemesítőnek, hogy a fajtát az oltalmi időszak alatt licencdíj ellenében kizárólagosan hasznosítsa. Az oltalommal védett fajták magjait ugyan saját felhasználásra visszafoghatjuk, de ha nem fizettük ki a fajta után járó licenszdíjat, akkor magbörzére nem vihetjük és árutermelésre sem használhatjuk! Itt lehet évről évre megnézni mely fajták vannak fajtaoltalommal védve: https://portal.nebih.gov.hu/-/nemzeti-fajtajegyzekek.
A fajtaoltalommal védett növények nemesítési alapanyagnak korlátozás nélkül használhatóak, így valamilyen szinten továbbra is a társadalom “közös tulajdonát” képezik, nincsenek teljesen privatizálva.
gazdálkodói fajta: egy tájfajtából vagy populációból, adott biotikus és abiotikus körülmények között, adott szempontok szerint (ellenállóképesség, íz, szín, forma, stb...), gazdálkodók vagy hobbikertészek által szelektált fajta, mely az elismert fajtánál nagyobb genetikai diverzitással rendelkezik (a DUS kritériumoknak nem felel meg).
génszerkesztés vagy új növénynemesítési technikák: Viszonylag új géntechnológiai eljárások (pl. CRISPR/CAS9, cink-ujj nukleáz (ZFN), stb.) melyek lényege, hogy fajon vagy rokonsági körön belül (nem pedig fajok között) történik a genetikai tartalom átvitele (ciszgenezis), vagy pedig a faj természetes génkészletében “kikapcsolnak” egy gént, így az nem tud kifejeződni (ezt nevezik géncsendesítésnek). A génszerkesztett szervezetek hazánkban és az Európai Unióban a GMO szabályozása alá esnek, az Európai Bíróság 2018-as döntése alapján.
GMO: Genetikailag módosított élőlény (angolul: Genetically Modified Organism). Ez alatt azt értjük, hogy egy élőlény (pl. kukorica) DNS-ébe egy másik faj örökítőanyagából ültetnek át szakaszokat (transzgenezis), hogy új tulajdonságokat (pl. növényvédőszer-rezisztenciát) építsenek be. Az EU több irányelvben (angolul:directive, minden tagország maga dönti el, hogyan adaptálja) és jogszabályban (angolul: legislation, minden tagországra szó szerint érvényes, nincs adaptációra lehetőség) rendelkezik a GMO növények termesztéséről és nyomonkövethetőségéről. Magyarországon nem engedélyezett a GMO növények termesztése, de kutatási programok hazánkban is folynak.
A GMO Európai Uniós szabályozásáról bővebben itt lehet olvasni (angol nyelvű): https://ec.europa.eu/food/plant/gmo/legislation_en
hibrid (fajtahibrid): Egy fajhoz tartozó, két vagy több fajta irányított keresztezéséből származó utódok. Hibrideket elsősorban azért hoznak létre, mert a szülői vonalakhoz képest valamely gazdaságilag fontos szempontból jobb tulajdonsággal rendelkeznek (ezt heterózishatásnak nevezzük), általában bőtermőbbek és sok esetben rezisztensek a gyakori betegségekkel szemben. Ezen túl pedig az egyedek genetikailag tökéletesen meggyeznek, azaz 100%-os egyöntetűséget mutatnak. Hibrid fajtákról is lehetséges magot fogni, azonban ezt egy fajta nemesítésnek fogjuk fel inkább, mivel a hibrid termések magjaiból kikelő egyedek hozamban, érésidőben, ellenállóképességben, színben és formában, stb. is eltérőek lehetnek a szülőtől. A vetőmagok csomagolásán a hibrideket F1-el jelölik, mivel a keresztezés utáni első generációról van szó. Ha ezek magját elvetjük, kapjuk az F2 generációt, mely genetikailag nagyon változatos lesz, ebből lehet a számunkra tetszőleges egyedeket szelektálni addig amíg a fajta stabillá nem válik, azaz generációról generációra megőrzi a kívánt tulajdonságokat.
közösségi magbank: A közösségi magbankok tevékenységére egyszerre jellemzők az ex situ és on-farm génmegőrzés sajátosságai. Működésükre nincs egy átfogó, általános recept, mindig a helyi körülményekhez és igényekhez alkalmazkodva működnek. Általánosságban az mondható el, hogy olyan fajtákat tartanak fenn, szaporítanak és használnak, melyekre a magbankot működtető közösségnek igénye van. A magokat a résztvevő gazdálkodók szolgáltatják, termesztik és tárolják. A közösségi magbankok működhetnek centralizált módon (ez főleg a nyugat-európai kezdeményezésekre jellemző) vagy decentralizált módon (ilyen pl. a Magház is).
A közösségi magbankok egyik feladata a kereskedelmi forgalomban nem kapható fajták (pl. tájfajták, régi fajták) megőrzése, fenntartása, terjesztése. Emellett kereskedelmi forgalomban is hozzáférhető, szabad felhasználású fajtákkal is dolgoznak. Így hozzájárulnak a mezőgazdasági sokféleség fenntartásához. A közösségi magbankoknak a fajtafenntartáson túl fontos szerepe lehet a vetőmag-önellátás biztosításában, a tudásmegosztásban és közösségépítésben.
nemesítés: Az ember, azáltal, hogy a számára kedvező tulajdonságú egyedeket szaporítja tovább, a mezőgazdálkodás kialakulásától kezdve, tehát évezredek óta alkalmazza a gyakorlatban a nemesítés tudományát. A nemesítés az egymástól eltérő változatok (formák, színek, magasság, termőképesség, virágzás kezdete, stb.) kiválogatását jelenti, célja a termesztett növények örökletes tulajdonságainak valamilyen szempontból történő javítása (pl. jobb íz, ellenálló-képesség növelése).
on-farm vagy in situ génmegőrzés: Ebben az esetben a génmegőrzés (a faj, fajta megőrzése) termesztett növények esetében a kertekben, földeken (on-farm), míg vad rokon fajok esetén a természetes élőhelyen (in situ) történik. Az on-farm génmegőrzés idő- és energiaigényesebb az ex situ módszereknél, mivel az egyes tételek minden vagy majdnem minden évben kivetésre kerülnek. A magfogásnál vigyázni kell, hogy óhatatlanul is ne szelektáljunk nagyon erősen, fontos, hogy negetív szelekciót (csak a beteg és fajtára nem jellemző egyedeket szűrjük ki) végezzünk és minél több egyedről gyűjtsünk magot hogy a genetikai sokféleséget és a (táj)fajtára jellemző összes tulajdonságot (látható és nem látható tulajdonságokat is) megtartsuk. Mivel minden egyes kivetésnél a környezet is hatással van az adott fajtára, óhatatlanul is történik némi szelekció, melynek segítségével a növényeknek lehetőségük van alkalmazkodni a folyamatosan változó környezeti körülményekhez. A közösségi magbankok, mint a Magház is, elsősorban on-farm megőrzéssel foglalkoznak, de az állami génbankoknak is sokszor vannak on-farm megőrzési projektjei, mint a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központnak is.
on-farm kutatás: Életszerű helyzetekben, azaz működő gazdaságokban kivitelezett, a gazdákkal közösen megtervezett egyszerű kísérletek, melyek illeszkednek a gazdálkodók által meghatározott termelési célokhoz. Magyarországon a legnagyobb múlttal és tapasztalattal e tekintetben az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintázet (ÖMKi) rendelkezik.
Bővebben: https://www.biokutatas.hu/hu/page/show/onfarm
populáció (itt termesztett növények populációja): ugyanahhoz a fajhoz tartozó (nagy) növénycsoportot jelent melyek egy élőhelyen (szántóföldön) találhatóak, ahol az egyes növények genetikailag nem azonosak egymással. A populációk két speciális esete létezik az egyik a kompozit populációk (Compozit Cross Population - CCP, ahol minden szülő egyed minden másik szülővel össze van keresztezve és azok utódai alkotják a populációt). A másik gyakorlatilag fajták/tiszta vonalak keveréke (itt az egyes fajták magjait fizikailag összekeverjük, irányított keresztezés nem történik előzetesen, a későbbiekben persze előfordulhat. A mértéke aszerint változik, hogy öntermékenyülő (pl. búza) vagy kerszetbeporzódó (pl. brokkoli) fajról van-e szó). Ezek a populációk magas fokú diverzitásuknak köszönhetően folyamatosan alkalmazkodnak a változó környezethez, ezért dinamikus vagy fejlődő populációknak is hívjuk őket. Megj.: tulajdonképpen a tájfajták is populációnak tekinthetők, de a fent említett két esettel ellentétben nem megtervezett módon, hanem spontán, hosszú idő alatt alakultak ki.
részvételi nemesítés: Célja, hogy a nemesítési folyamatban az élelmiszerlánc több szereplője (nemesítők, kutatók, gazdálkodók, feldolgozók, fogyasztók tetszőleges kombinációja) közösen hozza meg a döntéseket, az egyes érdekeltek szempontjait figyelembe véve. A célok kitűzése, valamint maga a szelekciós tevékenység is a különböző érintettek bevonásával történik.
szabadalom (itt csak az élelmiszercélú növényekkel kapcsolatos tudnivalókat gyűjtjük össze): Általánosságban “a szabadalom egy találmány jogosultjának a hasznosításra vonatkozó kizárólagos joga, amelynek birtokában a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki találmányának tárgyát engedélye nélkül bármilyen módon hasznosítja. A szabadalom tulajdonosának kizárólagos joga van a találmány szerinti megoldás hasznosítására, azonban a szabadalmi oltalom időtartama és területi érvényessége nem korlátlan, az oltalom a szabadalmi bejelentés napjától számítva legfeljebb 20 évig lehet érvényes, és csak abban (azokban) az ország(ok)ban, amely(ek)ben engedélyezték”. Ezzel csak az a probléma, hogy mindez élelmiszercélú növényekre (és állatokra) is kiterjeszthető. A fajtaoltalomnál szigorúbb, a szabadalmat bejelentő cég vagy magánszemély kizárólagosan rendelkezik akár egy adott növényfaj vagy jellegzetes tulajdonság (pl. rózsaszín színezettség egy paradicsomban) felett, függetlenül attól, hogy az a nemesítő munkájától függetlenül is jelen van a természetben, nem ő találta fel azt a fajt vagy tulajdonságot. Ezeket a szabadalommal védett fajtákat/tulajdonságokat későbbi nemesítői tevékenység során sem lehet felhasználni, csak ha kifizettük a tulajdonosnak járó szabadalmi díjat. Sőt, ha az általuk nemesített fajta felhasználásától teljesen függetlenül, pl. egy tájfajtából indultunk ki, és ugyanazt a színezettséget vagy egyéb szabadalmaztatott tulajdonságot érjük el, akkor is, így akár tudtunkon kívül is, megsértjük a szabadalmat! Szerencsére az EU szabadalmi hivatala 2020 májusában úgy döntött hogy hagyományos nemesítési eljárással előállított növények és állatok esetén szabadalmi jog nem érvényesíthető. További információkat vetőmag és fajta szabadalom témában itt található:
European Patent Office gives green light to prohibit patents on plants and animals (PDF)
The website of No Patents on Seeds!
szabadelvirágzású v. szabad fajta: Lehet régi fajta, tájfajta, gazdálkodói fajta vagy modern, de fajtaoltalommal nem védett fajta, melynek magja minőségromlás nélkül fogható, az utódok tulajdonságai a szülőkével nagyjából meg fognak egyezni (azaz nem hibrid fajta). A szabad kifejezés egyrészt a fajta szabad forgalmára értendő, másrészt arra, hogy az egyes egyedek szabadon porzódhatnak és nem irányítottan megy a keresztezés, mint a hibridek esetén. Ilyen például a Blue Cream Berries vagy a Dark Galaxy paradicsom.
szelekció: Egyrészt lehet természetes, evolúciós folyamat, melynek során az adott körülmények között legsikeresebb egyedek kerülnek túlsúlyba egy populáción belül. Másrészt lehet irányított, emberi beavatkozás, például nemesítés során mesterséges vagy tudatos szelekcióról beszélhetünk: az adott helyen, adott körülmények között jól teljesítő és/vagy ellenálló, a szelekciót végző személynek tetsző színű, formájú, ízű egyedekről fogunk magot, így ezeknek a tulajdonságait visszük csak tovább a következő generációra. Ennek köszönhetően nem csak nemcsak a környezet hatása, de a nemesítő, gazdálkodó igénye is érvényesül.
- pozitív szelekció: nemesítés során tájfajtákból, vad ehető növények populációiból, fajtakeverékekből, illetve keresztezést követően a legjobban teljesítő, legmegfelelőbb egyedek kiválasztása és továbbvitele következő generációra
- negatív szelekció: leggyakrabban (táj)fajta fenntartás esetén alkalmazzuk, mikor az atipikus ill. beteg egyedeket távolítjuk csak el, és minden mást továbbviszünk
tájfajta: Évtizedek, évszázadok során a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodott, szabad fajták. Megjelenésük általában nem annyira egyöntetű, mint a modern nemesített fajtáké, viszont változatosságuk (széles genetikai hátterük) lehetővé teszi hogy jól alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. Kialakulásuk a modern (gépesítést, növényvédő szereket és műtrágyát használó) mezőgazdaság megjelenése előtt történt, így termesztésük is annak a kornak a módszereihez, feltételeihez alkalmazkodott. Tájfajta pl. az tolnai tájfajta paradicsom, az igari tájfajta paprika, a borsi sárgarépa. Amellett, hogy szabadon csereberélhetjük őket, a tájfajtákat is lehet regisztrálni, így felkerülhetnek az előzőleg említett államilag elismert fajták fajtajegyzékébe és mennyiségi korlátokkal ugyan, de kereskedelmi forgalomba hozhatók. Fajtaoltalom nem érvényesíthető rajtuk.